Miközben zajlanak az események, és a saját hátam mögött kullogok több kilométerrel az elintézendő dolgok útján, nem hagyhatom szó és bejegyzés nélkül, hogy a mai napon végre sikerült magamnak is hüvelyi orgazmust okozni. Aki nőnemű, az tudja milyen nehéz is ez, aki pedig nem az, javaslom járjon utána.

Az elmúlt 1,5 hónap eseményei röviden, melyeket majd visszamenőleg pótolok, ha lesz időm, és amelyek miatt nem volt időm blogolni:

- Jacques-kal eltöltött kellemes hét

- munka és

- munkahelyváltás

- költözés

- 3 hét várakozás az internet beszerelésére az új lakásba

- problémák a 2 új lakótárssal

- kis ékszerkészítési hobbimhoz egy igen nagy megrendelés leadása

- ennek a csomagnak a leltározása - ami jelenleg is folyamatban van...

- hétvégén pedig BBQ partyt tartunk a munkatársaknak, és néhány ismerősnek

Este még beszélgetnem kell az egyik legkedvesebb barátommal, Istennel is egy keveset, mert holnapra napsütést szeretnék, az időjárás előrejelzés pedig folyamatosan esőt mond. Szóval most sem unatkozom...

"A legkegyetlenebb hazugságot gyakran a hallgatás fejezi ki."

"The cruelest lies are often told in silence."

/ Robert Louis Stevenson /

Születésnapom alkalmából utólag megajándékoztam magam egy új telefonnal, mivel az előző már igencsak haldokló állapotba került - tulajdonképpen már vagy fél éve. Persze 2 SIM kártyás készüléket elég nehéz találni, nem is sikerült, így aztán az otthoni, magyar számom továbbra is a döglődő telefonban él tovább. Immáron több, mint 10 évi használat után egyszerűen nem tudok megválni tőle, meg aztán lesz még olyan, hogy Magyarország határain belül leszek, még ha egyenlőre csak rövid időtartamokra is.

Az új még tesztelés alatt áll. Egyenlőre jól teljesít. Egy hetet adok neki, ha ezalatt bizonyítja rátermettségét, és használhatóságát, akkor marad. Ha nem, akkor mennie kell, vissza az üzletbe.

Na tehát, íme néhány kép az újdonsült kütyüről:

Jacques itt volt. Elment. Ezért nem voltam tevékeny az elmúlt héten. Azonban erről bővebbet is írok majd, egy másik bejegyzésben. Ennél azonban most sokkal fontosabb, hogy most én is kezdek ráönni arra, amit mások mondogatnak már, és ez nem más, mint hogy szivacs vagyok. Konkrétan én vagyok Spongya Bob. Abszolút magamra ismerek benne. De most nem csak az értelmetlen hülyeségeken való idétlen röhögés miatt. Egyszerűen csak bírom a piát. Gondolják ezt mások. Szerintem nem egészen így van. De az ember kevésbé értékeli adottságait. Bár ezt nem tudom lehet-e annak tekinteni egyáltalán. A májam gondolom néhai édesapámtól örököltem. Ennek okán végül is érthető a dolog. Megvan rá a saját technikám is. De azért én tartom magam a női imidzsemhez, és állatom, hogy nem is bírom annyira, csak amennyire egy lányhoz illik.

10 - 2013.03.18.

9

8

7

6

5

4

3

2

1

Olybá tűnik, hamarosan teljesen átköltözöm. Aki esetleg idetéved és szeretne belelátni, hogy pontosan mik is fognak nemsokára olvashatóvá válni, annak ajánlom a még jelenleg is futó másik blogomat. Jelenleg némi időhiányban szenvedek - mondjuk ez általános jelenség -, de igyekszem összekapni magam.

Addig is egy kis zene, ami ma nem megy ki a fejemből:

Lehet, hogy este 22:15-kor már pofátlanság átcsengetni a szomszédba? Valószínűleg igen. Azonban vannak kivételek, mint a mai eset, amikor is a kedves litván szomszéd elfelejtette lecsukni a csomagtartó ajtaját. Én meg vagyok annyira jó fej, szomszédnak is, hogy ilyen helyzetekben ne nagyon érdekeljen mennyit mutat az óra. Szóval mai jó cselekedet: pipa.

Egyébként azt tudni kell róluk, hogy ők laknak alattunk. Tavaly nyár elején történt az az eset, hogy kora reggel ők csengettek hozzánk, mert rájuk szakadt a fürdőszobai mennyezet. Ennek oka egyébként egy kisebb méretű csőtörés, vagy pontosabban csőszétcsúszás, amivel nem is lett volna probléma, ha idejében megoldják a gondot a szakik, akiket a landlord idejében kihív. De nem így történt, szóval nem csoda, ha leszakad a plafon, miután egy hónapig ömlik rá a vezetékből a víz. De hát ilyen ez az itteni mentalitás, csak szépen kényelmesen, ej ráérünk még...

Na, kissé türelmetlen ember lévén lássuk eddig hogy teljesít a blog.hu...

Régi bejegyzéseim időponthoz való illesztése: +

Betűméret kiválasztása nagyon nem kap pipát... -

Olyan pipát legalábbis semmiképpen, amit ide be sem tudok szúrni... -

Itt is működik a ctrl + Z visszavonási parancs: +

Képekkel is úgy tűnik tudok varázsolni, hogy oda kerüljenek, ahova én akarom: +

lAz efféle csoki -és édességzabálásnak vége. Vagy legalábbis próbálok véget vetni neki.

Tényleg mérséklem magam. Vagy legalábbis megpróbálom, elvégére is nincsenek irreális elvárásaim, ha tulajdonképpen a lehetetlenről van szó... :)

Költözésen töröm a fejem, most éppen csak a blogomén. Valahonnan máshonnan tenném át ide. Hát induljon a teszt 1.3 és lássuk mit tud a blog.hu... Szóval ha úgy alakul, és megkedveljük egymást az oldallal, akkor iderámolom mindenestül az elmúlt 3 év tartalmát, és az új agyszüleményeimmel is itt fogom borzolni a kedélyeket. Hajrá nekem! :)

Ez az első bejegyzés, amit automatikusan hoztunk létre. Vázlatban van, így csak a blogod tagjai láthatják. Próbáld meg átszerkeszteni, ha sikerült akár törölheted is és kezdődhet a blogolás.

Kérdéseket és észrevételeidet a support@blog.hu címre tudod elküldeni. Jó blogolást!

A blog.hu csapata

Kedves Kis Szobatársammal Szent Patrik napi mustrát tartottunk az egyik helyi krimóban...

Zöld Guinnes, sudár legény, nyúlcipő...

A teljesség kedvéért olvass tovább. :)

Kutyasétáltatás (leánykori nevén: kutyaszaratás) közben hangzott el az a mondat, hogy a kaki bizalmi dolog. Nem éppen az aktuális szituációra vonatkozott, éppen ezért mókásra sikeredett, de attól még így van. Kaki édestestvére a pukizás, mostohatestvére a böfögés, féltestvére pedig az ölelés. Ikertestvéréről egyenlőre nincs tudomásom.

Micsoda rokoni szálak ezek?!

Tovább is fűzhetném a dolgot, de akkor már túlbeszélném, így hát az eredeti gondolatnál maradva csak annyit mondhatok: a kaki bizalmi dolog.

Kutyasétáltatás (leánykori nevén: kutyaszaratás) közben hangzott el az a mondat, hogy a kaki bizalmi dolog. Nem éppen az aktuális szituációra vonatkozott, éppen ezért mókásra sikeredett, de attól még így van. Kaki édestestvére a pukizás, mostohatestvére a böfögés, féltestvére pedig az ölelés. Ikertestvéréről egyenlőre nincs tudomásom.

Micsoda rokoni szálak ezek?!

Tovább is fűzhetném a dolgot, de akkor már túlbeszélném, így hát az eredeti gondolatnál maradva csak annyit mondhatok: a kaki bizalmi dolog.

Teregettem. Nem a szennyest, és még csak nem is képletesen, hanem a tiszta ruhákat, fizikai mivoltukban.

Az ember - legalábbis egyesek, ún. mosógép-emberek - úgy működnek, mint a mosógép: megy a program és kész. Ilyen egyszerű. Nem tudni, hogy hogyan - ehhez szerelőnek kellene lenni. Az eredményt is csak sejteni lehet. Egyes daraboknál izgulsz, hogy a mocsok vajon kitisztul-e, de alapjában véve tudod mit várhatsz.

Míg a mosógépbe te töltöd bele a szennyest, - amit gondosan kiválogattál és átvizsgáltál, - ha szükséges, a megfelelő előkezelést is alkalmaztad rajta, majd kiválasztod a programot és a hőfokot, a végén pedig minden ugyanaz marad, csak tisztán.

A mosógép-emberek maguknak válogatják a szennyest, menet közben pedig, mintha valami titkos teleportáló készülék üzemelne bennük a cég ajándékaként, úgy tesznek hozzá és vesznek el belőle. Maguk választanak funkciót és időt. Az egészből nem látsz semmit, csak feszült izgalommal várod, hogy mely szennyeseket tartotta érdemesnek és mennyire volt sikeres a művelet.

Nem vagyok szerelő, és ez most fájó pont. Annyit tudok ezekről a masinákról, hogy ha valamiért megszakítod a programot, de nem változtatsz rajta, akkor automatikusan ugyanonnan folytatja tovább.

Igen, a mosógép így működik.

Aminek nincs vége, az végtelen.

Ma valaminek vége lett. Valaminek, ami már rég befejeződött. Valaminek, ami valójában el sem kezdődött. Valami, ami mégis folyamatosan létezett. Ez a Valami eddig végtelen volt. Ez a Valami most ért véget igazán. Ez a Valami már nincs. Ez a Valaki már nem jelent semmit. Már nem végtelen.